Ars longa

Kegyetlen és kevély vagy, ó Művészet,

Mint özvegy, aki mindig szűz maradt,

Feléd hiába kúsznak a merészek,

Te téren és időn túl vársz, magad.

Kegyetlen és kevély, de híveidhez,

Akik szelíden és árván, a nagy

És mély magány ölén egy tiszta hitnek

Áldoznak, nékik áldott anyja vagy!

Áldott ölű, termékeny édesanyja,

Ki minden kincsét a szegénynek adja,

Boldog szegénynek, aki csak dalol.

Boldog szegénynek, akinek szemében

Új csillagok tündöklenek az éjben

S új ige forr, mint részegben a bor!