Árva fiú

Szidott, gyülölt, haraggal néze rám;

Nagy dáma volt s kevély a mostohám.

Én egyebet se láttam, mint halált,

Apám, anyám korán a sírba szállt.

Virágok nőnek ifju sírokon;

Enyémek egy-két jó barát, rokon.

Ők csítítgatták árva szívemet,

Az Isten ezt nekik fizesse meg.

Viharba’, szélbe’ visz tovább utam,

Fáradt vagyok s a czél még messze van.

Talán egy mérges hullám eltemet,

S túlparton én már ki se köthetek.