Árvaságom

A tót faluban, ahol egyszer éltem,

Ha élet az, hogy napra nap megyen,

Az ablakomból a kis közre néztem,

Hol tehenek ballagtak estelen.

A tót pásztor egy furcsa furulyát fútt,

Mely bánatosabb volt, mint életem,

A tehenek keresték már a vályút,

Hol esti csönd és békesség terem.

Egy mindig elmaradt a csorda mellett,

Magányosan jött, mint a mélabú,

Megállt az ablakomnál s betekintett,

Kérdezte: ki e rokon bánatú?

Szemében oly testvéri fájdalom volt,

Néma panasz és szótlan gyötrelem

S kolompja oly mélyen borongva bongott,

Mint pusztai honvágytól énekem...