ÁTKOZOTT A GONDOLAT

Óh, átkozott a csúf Gondolat,

Szörnyű szépsége az Embernek,

Kit most nagyszerűen levernek

Bűnei.

Óh, Ember, aki senki se vagy,

Mért akarsz még te senkibb lenni,

Rabolni, ölni s enni s enni

Mért akarsz?

Óh, Ember, gondolj csak egy kicsit

Vagy egy nagyot voltodnak vesztén,

Zsidó vagy Alláh-s vagy keresztyén:

Lakolál.

Óh, Ember, jönnek a bajok

És te csupán ostoba voltál

S ledől bizony most minden oltár,

Ami volt.

(Jaj, be jaj, jaj, be nagy-nagy kár.)