Átutazóban

Emlékek éje, szállj le most reám!

A város alszik. A szívem virraszt,

Emlékek sírja, nyílj meg ó Szezám,

Emlékek éje, ó szállj ma le rám!

Először itt éreztem a magányt!

Mély udvar, fázón hányszor néztelek,

Míg távol tűzhely zsarátnoka várt,

Először itt éreztem a magányt!

Először itt éheztem. Ó igen,

Oly szép lett volna akkor a világ,

Oly fiatal volt akkor a szivem,

Először itt éheztem. Ó igen!

...Itt találkoztam utolszor Vele.

Az utcasor most elhagyott, sötét,

Arcomba vág a közel ősz szele,

Itt találkoztam utolszor Vele!