Augusztus

A falunak tornya karcsú,

körül karcsú könnyü fák

falu fölött vörös arcú,

sárga bajszú holdvilág.

A vasúton szállok messze,

messze, messze csöndesen,

és tünődöm, enyém lesz-e,

vagy már veszve, kedvesem?

Aki egyszer, egy szép estén,

szép csöndeskén rám hajolt,

enyém lesz-e még édeském,

ki egy estén enyém volt?

Ilyen messze, halk zugolyba

véle volna jönni jó,

hol egymásnak válaszolva

tücsök szólna millió.

Lelkem is itt szertecicáz,

elmóricáz csöndesen,

s megpihen egy fehér cicás

kukoricás ereszen. -

Ó jaj, a vonat megindul,

lassan indul, tétováz

s eltün a táj dombjain tul

zene, hold és állomás.