AUGUSZTUS 5-DIKÉN

Itt a gyűrü, itt a gyűrü,

Itt van végre ujjamon!

Itt van ajka, itt van ajka,

Itt van végre ajkamon!

Oh, mi édes, oh, mi édes,

A csók piros ajakán!

A kerek világnak minden

Édessége itt van tán.

Csókolj, csókolj!... senki sem lát...

Szíjad, szíjad ajkamat!

S ha látnak is? jegyeseknek

Csókolózni már szabad.

Addsza ajkad, addsza orcád,

Homlokod, szemeidet,

Elborítom csókjaimmal,

Mint a hajnal az eget.

Szédülök... fogj meg karoddal,

Lágy karoddal, szép leány!

Csók-e ez vagy bor? biz én már

Nem is tudom igazán,

Bor lesz ez, bor! ilyet ittak

Az olympi istenek,

S én, az ember, nem birom meg,

Fölforgatja eszemet.

Mámor szállt nehéz fejemre,

Oh de milyen mámor ez!

Égbe vitt... a föld alattam

Végtelen mélységbe vesz.

Túljutottam már a felhők

Tarka vándor-táborán;

Csillagok között röpűlök,

Mindenik egy csalogány.

Mint dalolnak, mint dalolnak!

Ilyet nem hallott fülem.

S milyen fény! százezer villám

Nyargalózik körülem.

Hát a szívem, hát a szívem?

Ott van, ott van még a baj...

Fiu, ugy vigyázz magadra:

Örömedben meg ne halj!