AUGUSZTUS

Szőke buza között pipacsos kis kalap,

Hiába süt a nap, - árnyék van az alatt.

Sétál a kisasszony komlóba, buzába,

Lengő a ruhája, pipacsbokrétája.

Nézi Csere Jóska: Ej, be szemrevaló

Picike cipellő, - szűkráncú viganó!

Hogy libeg, közeleg ott az árokszélen!

Idetart, itt terem... Cseng a szava: "Kérem,

Maga talán olyan - falubeli legény?

Nem lelem az utat, úgy eltévedtem én.

Mutassa meg merre! Vagy inkább - vezessen!

Ilyen nagy mezőbe sose jártam Pesten."

Szőke buzaföldön lemenőben a nap,

Szőke lány hajárul lekerül a kalap.

Gyenge, puha szellő játszva bomlik vele,

Pipacsbokrétának hullong a levele,

Rebben a fürjmadár nád megett, sás alatt...

Egyszer csak a legény visszanéz, elmarad.

Hangos szavú rigó csúfságra jár véle:

- De belenéztél a kisasszony szemébe!

Kacag a kisasszony: "Ej de messzire jár!

Széles ez az árok! Átsegít, ugyebár?

Köszönöm, köszönöm! Már jól van! Eresszen!

Ilyen erős ember nincs az egész Pesten!"

Megeste a tarlót gyöngy estveli harmat,

Csere Jóska hallgat, - szegett fővel ballag,

Szemügyre vesz minden útszéli virágot,

- "Lám, egy se törik le, amire ráhágott!

Több kárt tenne benne fiókmadár lába -"

- És indul utána, - és lép a nyomába.

Útszéli virágot tapossa azér' is, -

Ki szánja? Ki bánja? Így pusztulok én is!

- A kisasszony szava mesemondás, álom:

- "Sohase volt nekem ilyen szép virágom,

De nem is lesz többet! Nincs is hol keressem!

Vadkomlót, pipacsot nem árulnak Pesten."

Megeste az utat sírószemű harmat,

A legény is csendes, a leány is hallgat,

Nyugtalan fellegek bomolnak az égen,

Valami bús nóta szól a faluvégen, - -

Felnéz a kisasszony gondba, gondolatba:

- "Rojtos keszkenőjét vajon kitől kapta?

Lám, van aki varrja, - lám, van aki szőjje!

Szépséges, hűséges barna szeretője!" -

Csere Jóska szeme odatéved lesbe:

- "Hej, azt a virágot vajon kinek szedte?

Van akinek adja! Van akit szeressen!

Sok cifra uraság azon a nagy Pesten."