Augusztusi reggel

Kékül az ég, az éjjel haldokol,

pihennek a házak még csendben alva,

de már lángtól vörös az égnek alja,

és égni kezd az óriás pokol.

Az ember ébred - a láng sustorog -

fájdalmasan liheg, kikél az ágyból,

beteg a fénytől, nincs nyugalma, lángol,

fejét paskolják a lángostorok.

És nő a fényár, zúg a virradat,

a tűzpokol harsog, dübörg, dagad,

az árva ember fetreng benne főve.

Véres sarokkal, bőszen ront előre,

és este elnyúlik az ugaron,

mint egy agyonhajszolt, véres barom.