AUSZTRIA

By Sándor Petőfi

Miként elpusztult Jeruzsálem,

El fogsz pusztulni Ausztria,

S mint Jéruzsálemnek lakói,

Földönfutók lesznek császárjaid,

Földönfutók és üldözöttek!

Készüljetek,

Ti fölfuvalkodott félistenek,

Az óra kondul s futnotok kell,

Hogy el ne zúzzanak

Az omló trónus romjai...

Ott veszni nem szabad tinektek,

Tinektek élni, hosszan élni kell a

Bukás után

Nyomorban, végetlen nyomorban!

Hiába mossátok kezeiteket,

Ti Poncius Pilátusok,

Ámíthatjátok a világot,

De lát az isten s ismer bennetek,

S nincs számotokra többé kegyelem;

Vagy érdemeltek-e

Csak annyit is az ég kegyéből,

Amennyitől egy hajszál meghajol?

Nem! - Birodalmatok

A szabadság kálváriája,

Uralkodás volt minden vágyatok,

Ezért emeltetek Munkácsokat,

Hogy a szellem világát, melegét,

A rabbilincsek e fölolvasztóját

Elrejtsétek mélységes föld alá,

S fölötte a sötétségben buján

Tenyészhessék a zsarnokok virága,

A test- s lélekzsibbasztó butaság...

Elrablottátok a népek jogát,

És elloptátok kincseit,

Ti bíboros haramják,

Ti koronázott tolvajok!

De a lopott vagyont

El nem viszitek magatokkal;

Félmeztelen

Fognak kiverni titeket

A fölemelkedett alattvalók,

Mint a tűzkardos angyal

Ádámot-Évát a paradicsombul.

Kolduljatok, miként

Koldultak milliók miattatok!

Koldulni fogtok és

Nem nyertek alamizsnát,

Mert akihez fordultok, az mind

Gazságitoknak áldozatja volt,

Rátok köp, elrúg bennetek,

És undorodva fordul el!

S ha ekkép éhen vesztetek,

Dögtestetekre hollók szállanak,

Mert nem lesz és ne légyen ember az

Utálat miatt, aki eltemessen;

A hollók gyomra lesz majd sírotok

És szemfedőtök a népeknek átka!