Avarban

Halljátok, hogy zörög? -

Jaj, miben járok itt?

Jaj, miben gázolok?

Millió ember-fáról időtlen idők óta

Lehullott levelekben.

Ez a világ-erdő,

Ezek a történelem tölgyei,

Tövükbe temetkezik a tavasz:

Az én tavaszom, a te tavaszod,

Mindnyájunk zöld-izzású tavasza.

Ni, Hellas fájáról a cserfalomb,

Ni, Róma törzséről a száraz ág,

Napóleon és Dante sudaráról

Egy-egy bíborlevél.

Fakult szerelmek, fonnyadt forradalmak

Zizegve, zúgva kísértenek itt.

Milyen világ!

Szeretném belevetni magamat

Hanyatt a tengermélységű avarba,

És úgy zizegni el együtt vele

Minden bölcseség útolsó szavát:

Nem érdemes! -

De mit használna az?

Jövőre újra zöld láng csap a fákból

És esztelenül szép lesz a tavasz.