Ave Halott!

Ave Halott! Az élet zúg tovább,

Sírok fölött nem időzhet a láb,

Gyökeret nem ereszthet.

A kedves fölé a szív önmagát,

Mint eleven keresztet,

Mint örök fejfát, nem tűzheti le.

Pedig úgy volna szép.

Úgy ottmaradni, mozdulatlanul,

Hordozni, mint a márvány, - egy nevet,

S nem bánni, virrad-e, vagy alkonyul.

De nem lehet.

Az élet zúg tovább,

S mint egész, nem ér soha-soha véget.

Ave Halott!

Az élnimenők köszöntenek Téged.