Az a félelmetes másik

Ki vagy, te félelmetes idegen,

Akit költőnek nevez a világ,

Aki megmozdulsz lelkem rejtekén,

Mint vulkánban a tűz?

Ki vagy,

Ki lelkem fáit tompán zúgatod,

Mígnem melódiába fog az erdő?

Ki vagy, ki elzsongani nem hagyod

A szívem sebeit,

S lelkem halottait

Temetetlenül hagyni rendeled?

Ki vagy?

Hogy lehet, hogy így úrrá lettél rajtam,

Hogy ajtóimon nincs számodra zár,

S kopogtatásod ha nem hallanám,

Döngetni kezdesz?!

Ki vagy,

Hogy nincs számomra oly hatalmas úr,

És nincsen oly imádott valaki,

Hogy meg ne szakítnám a szót vele,

Ha Te kívánsz beszélni?!

Ki vagy,

Hogy szívem véréből táplálkozol,

És nagyra nősz,

És éjjeleim álmát elveszed,

És ha ölembe nyugtatnám kezem,

Sziklákat hengerítni kényszerítsz,

Mik a hegyről a völgybe visszahullnak?

Ki vagy, ki meggyötörsz és üdvözítsz?

Ki vagy, ki vagy?!