Az a mennyország, amely pokol

Ha azt mondaná nekem valaki:

Lélek, te mától fogva megpihensz,

És mától fogva többet nem virágzol,

És mától fogva többet nem teremsz,

Már nem vesződsz, nem bajlódsz a világgal,

És tenmagaddal sem lesz több bajod,

Én körülfonlak örök glóriával,

És minden úgy lesz, ahogy akarod;

Ha így beszélne hozzám valaki:

Lélek, neked kijár az örök bér

Azért, mit eddig a világra hoztál,

És minden napra egy babérlevél -

Ó ez a mennyország a pokol volna:

Nem virágozni, nem teremni már,

Csak nézni, amint virág és gyümölcs,

Mit én termettem, kézről-kézre jár!

Nézni mindazt, min régen túlhaladtam,

És a hozsannák közepette tudni,

Keserűn tudni, hogy semmit sem adtam! -

Ó ez a mennyország a pokol volna.