AZ AKARAT CSELÉDJEI

Cselédjei az Akaratnak

Most a századok között,

Mikor így kiütközött

Lelke a szép ember-fenevadnak:

Mi vagyunk cselédjei,

Cselédjei.

Az akarat - és bús cselédek:

Istenem, én Istenem,

Lehúnyom felhős szemem

S talán átkozódni nem rút vétek,

Mégis fáj az átkozás,

Az átkozás.

Cselédjei az Akaratnak,

Titkon fájunk most magunk

S csak titkon, hogy siratunk -:

Kiket akartunk szépnek, szabadnak:

Másnak a cselédjei,

Cselédjei.