Az álmaimnak színes ablakába

Az álmaimnak színes ablakába

gyakran bekandikálnak furcsa nők.

Ajkuk datolya, szőlőfürt a mellük,

és morfinista-szemmel néznek ők.

Régen-halottak itt ki- és bejárnak,

ismernek engem ismeretlenek.

Reám mutatnak hosszú ujjaikkal,

s közöttük én, remegve, mint gyerek.

Most ifjúság maszkjába fölmagaslom,

kegyúri gőggel, diadaluton,

aztán megölve, akiket szerettem,

a végtelent véres hajjal futom.

Az éjszakai, vad előadást már

mondd, láttad-e s tudod, ki e gigász

szinész, aki hazuggal és igazzal

rémülve-rémít és komédiáz?

Éjente nézem ágyam páholyából

csukott szememmel, egy legördülő

könnyet csikorgó pilláimba rejtve,

reggel pedig azt mondom róla: Ő.