Az anákreoni versek

„Vad jámbusid, barátom!

Hadd zengjenek szerelmet.”

Így szóla Árkilok-nak

Anákreon szelíden.

De ő saját szülöttit

Nem engedé szerelmes

Dalokkal elpuhítni.

E szóra öszvezajdúl

A két öreg poéta.

Közzéjek ugrik Ámor

S apróra tépi mérges

Jámbussit Árkiloknak.

Ambróziába mártja,

Szerelmivel behinti;

Liéus is, leszállván,

Máslásba megfereszti.

Mind felszedé örömmel

Anákreon magának;

S mindjárt boros, szerelmes

Dalokra verte őket.

Énnékem is belőlök

Egy-két csomót ajánlott

Bor és szerelmetesség

Csepeg belőle, látod.