AZ ANTI-KRISZTUS ÚTJA

Bűneim, mint Pokol pálmái,

Égverő bujasággal nőnek

S mégis, mint bölcsős kisdedet,

Mosolyogva engedem át

Egész valómat az Időnek.

Az Időben, új emberekben

Több lesz a megértő nemesség,

Bűnös testem nyelje a Föld,

Bűnös, nagy példám a Jövő

S az Időben megszenteltessék.

Mert jaj nekem: Multért s Jövőért

Vagyok kárhozott, bűnös ember,

Víg, ép, kacagó unokák,

Jövő ember-örökösök,

Legyetek hozzám kegyelemmel.

Mert üdv nekem: szomorú létem

Az Idő óramutatója

S minden bűnöm egy stáció,

Hol a Jövő új embere

Élet-útját vígabban rója.

Keserves út, fölséges mégis,

Ez már az Anti-Krisztus utja,

Aki elvásik feketén,

Muszájul, szörnyűn, másokért,

Hogy a Jövőt fehérnek tudja.