AZ ANYÁTLAN LEÁNYKA

Hadd lássalak, te kis

Virágszemű leány;

Szemedben ég van-e

Vagy tavaszi virány?

Vagy ég és a virány

Úgy egyesűltenek,

Hogy bájvilág gyanánt

Szemedben égjenek?

Anyádnak lelke tán

Virággá változott,

S a honbul, melybe kelt,

Égszín ruhát hozott?

S most e virágra vált

Kis mennyben itt mulat,

Folytatni üdv gyanánt

A földi napokat?

Nézz vígan kis leány,

Mosolygjon kék szemed;

Szent fény, mi benne ég:

Remény s emlékezet.