Az áprilisi délutánon

Az áprilisi délutánon

dalt hallani egyszerre, távol.

Az illatos, japáni égből

hull a napfény és hull a zápor.

Tömjénez a tavasz a légben,

virágos ágon kancsi fény ég.

Kis, ideges lányok kacagnak,

veri az ördög a feleségét.

Nyilt arccal isszuk az esőt fel,

agyunkba rózsaszínű láz kap.

Vékony, ezüst esőfonálon

dévaj angyalkák citeráznak.

Kigyúl a táj. Milyen vihar volt.

Villám se lobbant, ég se dörgött.

De láttuk a két ősi titkot:

itt járt az Angyal és az Ördög.