AZ ÁRNYÉKOK...

Az árnyékok kinyúlanak,

a csillagok kigyúlanak,

föllobognak a lángok

s megbonthatatlan rend szerint,

mint űrben égitest, kering

a lelkemben hiányod.

Mint tenger, reng az éjszaka,

növényi szenvedély szaga

fojtja szoruló mellem.

Végy ki e mélyből engemet,

fogd ki a kéjt, meritsd szemed

hálóját mélyre bennem.