Az árva

Három diák az iskolából

Leverten indul kifele.

Ugy látszik, a vakácziónak

Nem lesz a legjobb kezdete.

Az elsőt atyja jól kiszidja

Honn, az egész háznép előtt,

S megesküszik, ha nem javul meg.

Biz’ ő inasnak adja őt.

A másodiknak anyja él csak,

Ez már nem bántja a fiut,

Azon van, hogy szivére hasson,

Ez már csak kérni, sirni tud.

A harmadik gyöngy egy diák volt,

És mégis ő legszomorúbb.

Megy, megy, hol véget ér a város,

S poros és elhagyott az út.

Megy, megy tovább a temetőbe,

Annak is a legszélire.

Egy sír van ott. Gyakran, titokban

Jár imádkozni ő ide.

Fejfáját átölelve tartja,

S csöndes fohász kél ajakán:

»Álmodjál édesen s ne aggódj’,

Anyám, édes szülő anyám!«