AZ ASSZONY JUSSA

Bíbor-vágyaiból a Multnak

Obeliszkként te megmaradtál:

Mályva-szinű, bús asszony-sírkő

A síromnál.

Tudom én, hogy magad őrzöd csak,

Mikor az én síromat őrzöd,

De a Halált s ami több nála,

Megelőzöd.

Ott fogsz pompázni tompa fénnyel

S mikor síromhoz latrok jőnek,

Hirdetni fogod szent, nagy jussát

A volt nőnek.

Hirdetni fogod: te akartad

S mindent, mi történt, te akartál

S hogy nálam is hatalmasabb vagy

S a Halálnál.