Az egészséges élet

Bekiált a friss őszi reggel

ablakomon s fölébreszt.

Hallom a napfény alázuhogását

s a csipogó veréb-neszt.

Hideg víz –

Jó reggeli –

A hónom alá aktatáska –

Kezét csókolom, Édesanyám!

Gonosz tündér a kincseinket

valahol messze földbe ásta:

Megyek, megkeresem!

Készülő házak téglasorán

lángol a nap már veresen

s izomerőtől, kacagástól részeg

vidám kőművesek

kopácsolnak és fütyörésznek.

Csak sose legyen alkony!

Csak így csengjen mindig a szívmuzsikám

s ilyen frissen, ilyen nótásan

rohanjak távoli kincsek után;

mindig így higyjek, így akarjak,

így csaljon mindig a napsugár!

(Kórusban a varjak:

– Kár érte, kár!

– Kár érte, kár!)

Leráztam már mindent magamról,

ami sajgott, ami kötött,

s lábam alatt fel-felszikrázik,

amint taposom a rögöt.

Tavalyi fényképek a tűzben

és hogy megcsaltak csúfosan,

ostobaság és nem igaz!

(Hiszen jártak már így sokan.)

Új ritmusra koppan a lábam,

amit a szent jövőtől elles – –

Nem iszom bort, nem cigarettázom

s nem is vagyok szerelmes.

A kezem alatt ég a munka,

begyógyult minden régi seb,

és mellbőségem, mint tavaly,

másfél centivel szélesebb.

Az uccán szívből csudálkoznak

egy fütyörésző víg fiun

és hajrá: most gyerünk haza:

Vár az ebéd s a studium.

Megállok. Villog két szemem,

mintha életet vallana –

Öcsém mosolyog az ajtóban:

Befőttet készít nagymama.

Egészséges jó alvás!

Hanyattfekszem az ágyban,

míg odakünt az őszi szél

dudorász lágyan:

Aludj, álmodj, emberfia!

S tán ősembernek álmodom magam,

embernek, ősnek,

nagyon erősnek,

ki a felsíró vad szelen át

barlangjából lelkébe szimatolja

az éjszaka áldott misztikumát.

Aztán csak alszik.

Pihen a kéz, pihen a láb,

s az ősi gyermek-lélek –

Benéz egy medve. Ismeri.

Cammog tovább.

Tündérek jönnek,

száz parányi törpe.

Karjára és combjára másznak,

táncolnak körbe, körbe,

s pajzánul püfölik egymást:

“Ettem-pettem pimpaláré,

sárgarigó rakoncáré,

cérnára, cinegére,

ettem-pettem, puff!...”

...Ez nem kultúra-gépkocsi,

mely gyermek-szívünket földre taposta,

ez nem robot, nem napi posta,

nem kereset, nem jogtörténelem;

Csak álom,

csak derű,

édes nedű,

egészséges, nagy,

mély lélegzetű.

S az őszi szelek zümmögve dudolják:

– Aludj, álmodj, emberfia!