Az eggyügyü Paraszt
Amott a hegyek óldalába
Eggy kis mezei falucskába
Eggy főldes Uraság lakozott
Ki eggy levélre várakozott.
S hogy meg kapja az izenetet
A postára küld egy követet
Kinek meg ígér jó áldomást
Csak hozza hamar azt az írást.
Sokat tesz eggy icce bor ára!
A paraszt is fut a postára
S kérdez levelet az Urának
Hogy azt ki válthassa magának.
A Posta akadván kettőre
Ki tartja a kezét előre
De Pál nem tudván az árához
“Hát hogy adjuk?” szóll a Postához
A Posta magát el neveti
S “Notz krajtzer” ez a feleleti.
“De hogy Uram a méreg drága
Négy krajtzár lessz illő váltsága
Nyólc krajtzár? e fél-napszám dijja
Fél márjás csak eggy kis pénz hijja.
Hisz én meg fizetek emberűl
Ez úgy is a szemetre kerűl”
“Én, mond e, nem kontolok fele
Ket nótz krajtzer csak nid a fele.”
“Ennye no, hatot adok érte
Tudom illy drágán más nem kérte
De ezt meg adom az Uramért
Kend se pereljen két krajtzárért.
No fogja kend.” A Posta erre
Rá néz ez izgága emberre
S igy felel komor tekintettel
“Notz krajtzarir akarot tett el.”
No mond Palkó én meg vénhedtem
Kenyeremnek javát meg ettem
Sokat bé vettem köszönettel
Nem vólt bajom csak e Némettel
Semmit sem enged a szavából
Vegyen a lidérc a bótjából.
Azomba hogy már meg fizetett
Míg a Posta jártt s keresgetett
Lassacskán az asztalhoz ment
Vagy két levelet ingyen el csent
S mint ki szénáját jól rendelé
Pipát tőlt s ballag hazafelé.
Az Ura mihelyest meg látja
Kérdezi tőle, no Pál bátya
Hát kapott kend még is levelet
Úgy e, hogy el jött a felelet.
“El ám de Uram meg vénűltem
Hogy még úgy öszve nem kerűltem
Nem vólt illy árra a levélnek
Miólta csak az emberek élnek
Mikor két kis semmi levélért
Hidj el az Úr hogy nyóltz krajtzárt kért.”
“Jaj kend a Postát nem esmerte
Hiszen úgy van az ország szerte
Szabott ára van ott mindennek
Már oda csak fizetni mennek.”
“Bár is Uram! de nem jól tette
Ki azt elsőbe meg fizette
Mert el is kényesedik vele
Ha mindég el kél a levele
De én bezzeg, ha meg fizettem
Azt a Németet rá is szedtem.”
“Hogy hogy?”, “Jaj mert Uram az alatt
Míg ott a Post jött ment szaladt
Már az Isten vagy áld vagy meg vér
De látván hogy annyit meg nem ér
Még hozzá loptam két levelet
Úgy e hogy e nagyobb emelet”
Az Úr kacag s kérdezi tőle
“Hát már Palkó mi lessz belölle
E mind kettő a más levele
De kend osztán mit csinál vele?”
“De biz Uram nem megy e kárba
Mert van eggy öcsém Fejérvárba
Kit ez előtt két esztendővel
Eggy verbunkos el vitt erővel
Jó lessz neki az eggyik levél
S meg izenem hogy az Úr is él.”