Az égi istenek

Míg vígan folyt a harc, melyet szépsége árán

Heléna indított, az édes spártai

S míg égbe törtek a Skamandros árjai,

Az istenek hada csak messze nézte, várván.

Mikor Patrokloson már nem volt vért, paizs,

Mikor Hektort a por s a vér sötétre mosta

S a gyorslábú Pelid nagy homlokát taposta,

Végül megindula az Ég haragja is

S a gyilkoló Ares, a nyilazó Apolló,

A fenndörgő Zeus, a sántító kovács

Mérlegbe dobta mind a háború sorát

S hogy számos földi törzs lőn véres, puszta torzó,

Az égi istenek - míg torra szólt az ének,

Szerelmek és csaták nyilával visszatértek.