AZ EGYENES CSILLAG

Hullámlik az Ég,

Ez a végtelen titok-tenger

S dobja szemünk partjára

Csillogó csillagait

Szűk markú kegyelemmel.

Hűs, dobott csillagok,

Kiktől szemem káprázik,

Hol marad legkülömb

Társatok,

Testvérem, a másik?

Górált, bús fény-csodák,

Ti vissza-visszatérők;

Mutassátok meg a Nincsenből

A Nincsenbe futót,

Célhoz sohse érőt.

Hol az igazi csillag,

Melyet kivetett a sorsa

S időtlenül

Időtlen időkbe

Egyenesen tör be lobogva?

A Végtelenség piacán

Nyílegyenest fut s mint egy álom

Száguld át egyszer

S csak egyszer látja bárki is

A szemhatáron.

Vándor világok, napok

Koldusokként be-berobognak,

Kerengve néznek utána

Az én száguldó, egyenes

Csillagomnak.

Örök, ősi Idő

Hajtotta ki a Térbe,

Az Okot keresi ott:

Az Isten sem kerülhet

Utána, sem elébe.