Az éj és a csillagok [1]

Régi víg kedvem szép horizonja

Szürkűl borzasztó setétségre,

Egy komor éj mord gyászát rávonja,

S régi napom nem derűl égre.

Kedvesem szép szemei vesztemet

Vígasztalni fogják magok:

Óh, hát fényesítsétek éjemet

Ti, egy pár halandó csillagok!