AZ ÉJ ZSOLTÁRA

Így zsoltárolt az Éj:

Ha olyan nagy volna a szived,

Hogy a Földet átöntené vérrel

És melegítné

Izzó, beteges dobogással,

Magyarul

Vagy nem tudom, micsoda nyelven

S miféle vér-ütéssel, özönnel,

Bárhogyan:

Akkor se tudnék

Meleg párnát és takarót adni,

Akkor se tudnék

Vigasztalót súgni füledbe

S akkor se tudnék más lenni,

Mint Éj, Éj, Éjszaka.

Mert az Éjszaka Éjszaka lehet,

Mert a veszendő

Mindig veszendő

S aki egy kis életet kapott:

Bűnös, veszendő, tehetetlen.

Siratom, hogy sírsz,

De én Éjszaka vagyok

S a reggelre fogom rá a könnyeimet.

Siratlak, mert élsz,

Siratlak, mert bőszen kutatod

Sírnivalódat,

Siratlak, mert az enyém vagy,

Siratlak, mert másként nem lehet,

Siratlak, siratlak, siratlak.

Így zsoltárolt az Éj.