AZ ÉJSZAKAI ISTEN

Meg-megtréfál az én Istenem,

A régi tromfot visszaadja:

Elszökik tőlem virradatra.

Velem van egész éjszakán.

Jön néha-néha egy jó napon,

Mikor egész valóját látom,

De soha-soha napvilágon.

Velem van s mindig éjszakán.

Olyan ő, mint az asszonyok:

Imádtatja nagyszerü lényét,

De elszalad, nehogy megértsék.

Velem van s rossz az éjszakám.

Az Istenem, tréfás Istenem,

Vajon miért csak éji árnyék?

Fény-nyomában szivesen járnék.

Velem van, de csak éjszakán.