Az el-hagyattatott.

Hagygy-fel, ó bús szivem! az aggódással!

Nints haszna! nem gondol ohajtásiddal.

Ki-zárt szerelméből, ‘s meg-szegvén hitét

el-adta szivét.

Meg-tsalt! ah! de még-is érzem szivemben,

örömmel maradnék tsalárd ölében.

Tsúfol, ‘s nyilván mondgya, hogy nem kell szivem,

még-is kedvellem.

Minek a’ genge sziv Aszszony nemünknek,

ha szive ily kemény a’ Férfi nemnek?

Tanitsd, ó természet! őket hivségre,

igaz hivségre.