Az elborult magyar

A házba, ahol az élőhalottak

A sápadt kertben sétálnak, dalolnak

És ír, aki víg nótát énekel:

Egy öreg bérest hoztak egyszer el.

Megült komolyan, némán egy padon,

Mint ezeréves árva fájdalom.

Egy ciprus árnyán nézte az eget,

Míg lassan minden besötétedett.

S fölötte állt egy felhő a magasban,

Fekete zászló, győztes, halhatatlan.