AZ ÉLET ASZTALA

Az élet asztalához akartam ülni,

gyémántfalatot dobni a számba

aranyvilla hegyéről;

nyelvemre ezüstserleg cseppjét

harmatozni,

nyugtatni testem bíbor trónon,

kristály-tartók virágai,

rabszolgák legyezői alatt...

A rogyásig teritett asztal

megreccsent, hogy melléje ültem

és a ritka gyémántfalat

hegye megkarcolta a torkom;

a karcsu aranyvilla tompán

a kétsor fogamhoz ütődött;

s az ezüstserleg bíbor-cseppje

nyelvemre sebet égetett:

a bíbor-trón feltörte húsom

és a sok letépett virág

a hervadást rágta szivembe...

De mindez nem fájt oly nagyon.

Ám a rabszolgák únott, bárgyú

és állati alázata

úgy megnyomta elázott gyomrom,

hogy inkább élő viperát

ennék és innék hozzá mérget,

semhogy az élet asztalához

valaha mégegyszer leüljek...