Az élet bája...

Vannak nők, akik egy életen által

Kísérnek minket szomorú varázzsal,

Mint hidegfényű, messze csillagok

Örvények közt a gazdátlan hajót.

Nők, akik mindig, mindig velünk vannak,

Fanyarbús illatát az új tavasznak

Ők küldik és az őszirózsa gyászát,

Gyötörnek mély emlékek távolán át.

És vannak nők - ó legyenek áldottak! -

Akik nekünk az élet bája voltak.

Pillangói a gyászövezte kertnek,

Virágai az eltűnt édeneknek.

Akik bársony szemükkel simogattak,

Vagy selymét adták ránk finom szavaknak

S emlékük úgy él, mint Mozart-szonáta,

Vagy márciusi reggel ragyogása!