AZ ELHAGYOTT LAK

Áll a kis lak pusztán, ridegen,

Gyom veri fel nyájas udvarát;

Kapujánál jő megy idegen

S „ki van itthon, hej no?” bekiált.

Ki van itthon? kérdi kétszer is,

De szavára senki nem felel:

Üres a ház, meg a félszer is,

Hogy lakosa élne, semmi jel.

Vidor ösveny, a kis kapuig,

Jámbor utast várni nem szalad,

Nem fut ki elébe, - megbuvik

Elvadultan a vad fű alatt. -

Nyöszörög a kútgém betegen,

Omladozó-félben a gödör;

Fujdogál a felszél hidegen:

Harangoz a szélben a vödör.

S az üres ház néha úgy hereg!

Néha nagyot sóhajt ablaka:

Kerüli azt nappal a gyerek,

Kerüli a tolvaj éjszaka. -