AZ ELHAGYOTT LEÁNY

Száraz fának száraz ága,

Nincs szivemnek boldogsága:

Elment Bandi katonának,

Hadakozni a királynak.

Isten tudja, most ő hol jár,

Tán továbbment, mint a madár,

Tengeren túl, hegyeken túl,

Tán a világ végén is túl.

Mért nem lett az én katonám,

Hogy őt mindennap láthatnám,

Ölelhetném, csókolhatnám,

Haláltól is megváltanám.

De most ő is odamarad,

Hazájába el nem juthat,

S én helyette veszendőre

Búval megyek esküvőre,

Búval, búval, búbánattal,

Míg bennem a lélek kihal.