AZ ELHALÓ REMÉNY

Ki lesz fogyasztó bánatom orvosa?

Ki ád magamnak vissza megint? Mi tett

Boldogtalanná? Hajh! miért fut

Víg öröm e nyomorú kebeltől?

Ifjú koromnak csillaga elborúl

A terhes élet gyászt viselő egén:

Lelkem lenyomva, zúzva szívem,

Bajra nyiló szemeim kisírva!

Így bolygok én, ily ótlan, az ég alatt

A durva ínség kedve-szakadt fia.

Így! és nem érti, hajh! nem érzi

Senki is e kitörő keservet.

A boldogok közt jajgom el éltemet,

Kínomra minden díszlik, örűl, tenyész;

Csak én nem, oh! - Vagy lelhetek még

Szánakodót, magas úr, kivűled?