AZ ELHALÓ SZERELEM

Szerelem oltárán

Kis lángocska még:

Egy fohász fuvalma,

S már a láng nem ég;

És kialszik óhatatlan

A többé meggyújthatatlan,

A kidúlt kebel;

Eltemetve gyász üszkében

Hamvad, amit életében

Ember üdvöst lel.

Szerelem oltárán

Még a fájdalom

S köny, minőt nem adhat

Többé hatalom;

Egy kicsin köny, ah de tenger,

Melyben a szív - s életinger

Mélyen sűlyed el.

A köny elhullt s érzeketlen,

Tompán, bútlan, örömetlen

Áll a puszta mell.

Szerelem oltárán

Szép emlékezet

Visszatűkröz néha

Eltűnt képeket.

Év mulik s a kedves vendég,

A hitetni visszajött kép,

Messze honba száll:

És neked, ki szívkihalva,

Élsz magadtól iszonyodva,

Kell-e még halál?