AZ ELJÁTSZOTT ÖREGSÉG

Ahogy nőnek az árnyak,

Ahogy fogynak az esték,

Úgy fáj jobban és jobban

Az eljátszott öregség.

Ez az én két vén szemem

Habár sok szépet látott,

Mosolygós öregúrként

Nem látja a világot.

Nem fogok bocsánattal,

Víg arccal tündökölni

S fiatal vétkek fölött

Pálcát tréfásan törni.

Emlékezni se fogok

Kedvesen zsörtölődve,

Ősz hajjal, piros arccal

A régi jó időkre.

Heves, ál ifjusággal,

Óh, ezerszer jaj nékem,

Megöltem jövő magam,

Az én szép öregségem.

Ahogy nőnek az árnyak,

Ahogy fogynak az esték,

Úgy fáj jobban és jobban

Az eljátszott öregség.