AZ ELKÉSETT

Későn keltél, öreg! hova indulsz már ma?

Nyakadon a vénség tehetetlen járma;

Messze utad célját soha el nem éred:

Jobb, ha maradsz s „lement napodat dicséred.”

„Tudom, sikerűltén sohasem örűlök,

Szándékomnak tán már elején kidűlök:

De hiú tett is jobb áldatlan panasznál:

Űz gondot, unalmat, és a mozgás használ.”