Az elköltözött

Én monostorból léptem e világba

És lassan szoktam meg e fényeket,

Az üdvösség egy halavány sugára

Még mindig homlokom fölött dereng.

Úgy járok és kelek e tömkelegben,

Hol vesznek s árulnak az emberek,

Mint zarándok a vásáros seregben

S az ajkam régi zsolozsmát rebeg.

Még megvan a vén vadgesztenyefáknak

Árnyas sora, hol béke, csend lebeg

S a kispapok némán sétálva várnak

És nem ismernek meg már engemet.