AZ ELMARADÓK

Egy fészket ismerék,

Három szinűt:

Benn váltva három szép

Madárka űlt.

Sok szem repűle fel,

Sok szív örült,

Mely láthatásokon

Megédenült.

Oly bájos, oly derűlt

Tekintetök:

Az est örömtelen

Volt nélkülök.

A fészek most üres:

A szem komor,

S a hűlt szivekre száll

Csendes szomor.

Hová vesztéd, oh est,

Szépségidet?

Ha ők is hűtlenek,

Ki lesz hived?