Az előkelő tél

Olyan halk és hideg idő van,

halk és hideg, halk és hideg:

hallani szinte suhanóban

a gyöngyház égen a telet.

Selymesen száll ő rongyaink közt

s arcba legyez, bár semmi szél...

Óh láthatatlan, hűvös angyal,

előkelő, gyönyörü Tél!

S a hó is itt lesz nemsokára

s minden egyszerre eleven.

Aki rápillant ablakára,

fehér apácák végtelen

meneteit véli vonulni,

s ki boltbul az utcára lép,

lágy-fehér könnyek ostromolják

kemény csomagjait s szivét.

Estefelé kitisztul néha,

a csillagok kilátszanak

s mint gyermekek állunk alélva

egy nagy karácsonyfa alatt,

amelynek ágát föl nem érjük,

de gyertyás fénye ránk sajog:

gyertyásan és csufolva néznek

a karácsonyi csillagok.