AZ ELREJTETT ARCOK

Bosszús, bolond, béna vagyok,

Aki bírtam annyi harcot

S kit a farkas-szem meg nem ölt,

Megölnek az elrejtett arcok.

Mint orvok, úgy rejtőznek el

Titok-takarókba zárva.

Néhány nyár óta nincsen arc,

Csak csúfolódó, csúnya lárva.

Én már alig-alig birom,

Talán mert érzem a végem:

Medréből tán holnap kicsap

Az én dagadt őszinteségem.

Közel és távol hazugak,

Gúnyos rejtők csúf csapatja,

Szép volna látni e hadat:

A lárva-bontást hogy fogadja.

Hiszen semmit se akarok,

Csak csúf lárvákat levenni

S látni meztelen arcokat,

Melyeken nincs mez, festék, semmi.

Egyszer néznénk farkasszemet,

Kivoltunkat egyszer lássuk,

Horkantan egyszer hadd legyünk

Egymásnak kemény Messiásuk.