AZ ELSŐ ASSZONY

Vörös haja messze kilángolt

A fruska-nyájból. Még soha

Kis, kálvinista iskola

Nem láthatott ilyen csodát még:

Gizella kis zsidó leány volt.

Félt, idegen volt ott sokáig

S ha fölzajdult a cinterem,

Ő nem játszott: sétált velem,

De kék szeme, buggyant-vér ajka

Vén lelkemmel még ma is játszik.

Tudtam, hogy számomra csodát hoz

E más leány: csodát, sokat,

Izgató élet-titkokat.

Utáltam a többi leányt, mind

S Gizellám, lelkem ma se átkoz.

Gizellám, én ma sem haragszom.

Tavasz virult a Föld felett

S kis, hím lelkem hogy reszketett

S hogy olvasztott kis leány-ajkad:

Ma is sínylem, óh, első asszony.