Az első olvasztó szellőhöz

Idvez légy óh lágy szelletnek

Első nyájas párája,

A szendergő természetnek

Felserkentő postája,

Jer, végy bosszút csendességgel

A méreggel tele szeleken,

S hirdess békét víg lengéssel

A megdurvult komor egeken.

Majd a mord tél vasmarkának

Jámbor meglágyúlásán,

S a fagy zúzos páncéljának

Harmattá lett válásán

A szép környék örvendezvén

Zöld bársonnyal befedi magát

S áldoz néked, tömjénezvén

Fűszerszámos viola szagát.

A kis tollas nép zengését

Hallom már a berkekben,

Pusztult honjok zöldűlését

Sürgetvén víg énekben,

Járd bé kis szél lengéseddel

A gyöngyellő ligetek ölét,

Háladásul majd ott vedd el

Érző szívünk öröme jelét.