Az eltévedt lélek

Ah! hová repűltél,

Lelkem, s mely felé?

Lilla száján űltél:

Hol vagy? ott vagy-é?

Annyi sok csókokban,

Ah, hova levél?

Ott vagy-é? azokban

Senki meg nem lél.

Látom már; azokb’ a

Bíborokba űlt

S a habzó csókokba

Torkig elmerűlt.

Ott evez sietve

A partok felé.

Kis nyilát nevetve

Nyújtja Ámor bé.

Ennek szálacskáján

Már a partra ért

S a partok rózsáján

Nyúgalomra tért.

S tán por-sátoromba

Már belé se jő:

A paradicsomba,

Abba alszik ő.

Lágy sohajtozások!

Melyeken eltűnt,

Míg a csókolások

Árja meg nem szűnt,

Ah, legyezgessétek,

Míg ott andalog,

Lengve rengessétek,

Míg nyúgodni fog.