AZ ELŰZÖTT KÖNNY

Dacos arccal, száraz szemekkel

Nézni be a világba könnyebb.

Nékünk volt egy hazug barátunk

S elűztük: a Könnyet.

Ugye jó volt, amíg mi sírtunk?

Nyugodt volt a nagyúri asztal.

Minket pedig tápláltak szépen

Pappal és malaszttal.

Bérenc a Könny és mi elűztük

S hogy elűztük, azóta látunk,

Óh, Könny, te emberdüh-sikkasztó,

Áruló barátunk.

Nem akarunk olcsón enyhülni,

Nem akarunk mi elcsittulni,

Könnynél a vér százszor, ezerszer

Szebben tud hullni.

Nagy idők érkeznek, fölöttünk

Készülő, nagy harcok dörögnek.

Nem kell a Könny. Ugye, testvérek,

Mi nem sírunk többet?