AZ ELZÁRKOZOTT

Kertem alatt ha kimégy a rétre, leányka, s az ajtót

Zárva s szökőkutamat víztelen állva leled;

És zaj nélkül az ernyőket, hol máskor öröm zeng,

S pusztán a szerelem játszadozása helyét:

Vissza ne térj, kedves! idegennek nem vagyok én honn;

Téged, csak jőj, kert s kert ura várva fogad.