AZ EMBER ÖSSZEHÚZZA JÓL MAGÁT!...

Sokat lát, aki negyven évet élt.

Most már feladhatok minden reményt.

Halálos baj már az a régi lob...

Ha eddig így volt, nem lesz sose jobb.

A rosszra most már berendezkedem.

A régi megszokott rend ez nekem.

Az élő rossz, mely esik, havazik

tavasztul télig, téltül tavaszig...

Esőköpeny-é vagy télikabát:

az ember összehúzza jól magát,

hogy minél kisebb és szürkébb legyen,

mikor végzete útjain megyen.

A bánatnak, mely mindig célt kutat,

így legalább mind kisebb célt mutat.

S az éjben, amely végleg ráborult,

vér nélkül ússza meg a háborut...

Mert ő már se nem úr, se szolga itt.

Csak önmagának teszi dolgait.

S ha egy nap megbicsakolja magát,

egyetlen szót se szól száz éven át...